A TheraBreath™ termékek használata a rossz lehelettel küzdõ betegeknél:
(GCF and Halimeter értékek, az oxigénnel dúsított nyál hatásai)

írta: Drs. G. Acikgoz, I. Devrim, M. Aldikacti, A. Kayipmaz, G. Keles — parodontológia professzorok az Ondokuz Mayis Egyetem Fogorvos Iskolájában, Parodontológia Tanszék — Samsun, Törökország

A független vizsgálat eredményeit a kaliforniai egyetemen (UCLA - The University of California at Los Angeles) tartott negyedik Kellemetlen szájszag Nemzetközi Konferencián mutatták be 1999 augusztusában. 

Számos kórok tényezõi közremûködnek a rossz lehelet kórfejlõdésének kialakulásában. Mindazonáltal a baktériumok kénhidrogén termelése játssza a legfontosabb szerepet. Ezek az anaerob baktériumok olyan területeken húzódnak meg, amelyek elérhetetlenek az oxigén számára, mint például a torok és a nyelv mélyén, a fogak interproximális területein, a parodontális tasakokban és a megnagyobbodott mandulán. A halitózisban szenvedõk számára egy olyan oxigénnel dúsított hatóanyag használata lenne a legelõnyösebb, amelyik képes eltûntetni a kénhidrogént és az anaerob baktériumokat. 

25 rossz lehelettõl szenvedõ kísérleti alanyt kezeltünk stabilizált klórdioxidot tartalmazó, TheraBreath márkájú szájvízzel, fogkrémmel és szájsprayvel. A folyamatot három, tudományosan megismételhetõ módszerrel figyeltük meg: 

- Láng-ionizációs gázkromatográfiával, amellyel az illékony kénvegyületek termelõdését mérik a laboratóriumokban.

- Interscan Halimeter-rel, amelyet egyes fogorvosok használnak a rendelõjükben keletkezõ kénvegyületek mérésére.

- Periotron 8000-el, amely az anaerob baktériumok és a kénvegyületek koncentrációját méri a felgyülemlett nyálban. 

Az eredmények a következõképpen alakultak:

A láng-ionizációs gázkromatográfia mérések az illékony kénvegyületek jelentõs csökkenését mutatták a termékek használatát követõen. 

Az eredmények statisztikailag jelentõs csökkenést mutattak a Halimeter leolvasása során, amely arra utal, hogy a TheraBreath oxidáló hatása mérsékelte az illékony kénvegyületek számát.

A Periotron 8000 leolvasása a betegek nyálának figyelembe vételével a TheraBreath jótékony hatását mutatta ki.

Megjegyzés: Ezt a tanulmányt törökrõl fordították le, hogy bemutathassák a negyedik Kellemetlen szájszag Nemzetközi Konferencián, a kaliforniai egyetemen (UCLA - The University of California at Los Angeles) 1999. augusztus 20-21-én.

A következõ független vizsgálat több héten keresztül zajlott Fred Heller DDS rendelõjében (San Francisco, Kalifornia) olyan betegekkel, akiknek rossz volt a lehelete, és ezért TheraBreath termékeket kellett használniuk.

A kellemetlen szájszag csökkenése klórdioxid tartalmú szájvíz használatakor; In vivo is valószínûsíthetõ hatásmechanizmus 
H. Chang, J. Greenman, R. Allaker és E. Lynch

Londoni Egyetem, Saint Bartholomew's és Royal London School of Medicine and Dentistry, Queen Mary and Westfield College (QMW), Konzerváló fogászati Tanszék, és Nyugat-Angliai Egyetem, Bristol, Egyesült Királyság.

Halimeter-rel mértük a szájon belüli illékony kénvegyületek (IKV) szintjének változását, és az egész mérési folyamatot, mint lehetséges módszert vizsgáltuk, amellyel a klórdioxid (ClO2) tartalmú szájvíz halitózis elleni hatóanyagként való teljesítményét és mûködési mechanizmusát lehet mérni. A Halimeter kétpercenként mérte a H2S (kénhidrogén) szintjét 0,1 vegyes százalékos (w/v) cisztein tartalmú szájöblítõ használatát követõen, amit egy percig tartottak a szájban kiköpés elõtt. 

A három résztvevõn végzett kezdeti vizsgálatok kimutatták, hogy az IKV válasz 4 vagy 6 perc után érte el a maximális szintet, majd nagyjából 30-40 perc elteltével tért vissza a kiinduláskor mért érték közelébe.

Továbbá, az elsõ után 1-2 órán belül végzett második ciszteines szájöblítés a magasabb H2S válasz irányába mutatott, amely azt jelzi, hogy gerjeszteni lehet az IKV termelõdését. A 20 fõ részvételével zajló kísérletben kontrol szájöblítõt (vizet) használtunk az elsõ napon, a második napon pedig klórdioxidos (teszt) öblítést alkalmaztunk, amely 75 perccel követte az elsõ cisztein-H2S válasz mérését, és egy órával korábban zajlott, mint második válaszérték lemérése. 

Az eredmények azt mutatták, hogy a klórdioxidos teszt öblítõanyag használatát követõen a másodszor mért cisztein-H2S válaszérték jelentõsen csökkent (43%-os visszaesés; p< 0.05) a vizes kontrolfolyadéknál mértekhez képest. Ezekbõl az eredményekbõl arra következtethetünk, hogy nem valószínû, hogy az IKV termelõdés csökkenését elõidézõ klórdioxid hatásmechanizmusa az IKV termékek vagy az alsóbb rétegek oxidációjának közremûködésével történik. 

A nyelvflórából történõ mikrobiológiai mintavétel nem mutatott jelentõs különbséget a ciszteinnel, a vízzel vagy klórdioxiddal való szájöblítés után annak tekintetében, hogy milyen mértékben tértek vissza az anaerob, a fakultatív anaerob és a szigorúan anaerob baktériumfajok. Mindez arra utal, hogy a klórdioxid egyik legfõbb hatásmechanizmusa abban állhat, hogy visszafordíthatatlanul gátolja a legfõbb cisztein enzim, vagyis a cisztein-deszulfhidráz kénhidrogénné való átalakulását.